Dafnis hajnalkor

Szép hajnal! emeld fel főldünk felett

Az egek alatt tündöklő szent fáklyádat;

Bársonyban idvezli majd napkelet

Az aranyozott felhők közt szűz orcádat.

A madarak koncertjei tisztelnek már,

Sok fatetőn éneklő fülemüle rád vár.

Jer, vedd el fényeddel

A még iszonyú égnek gyászruháját,

Hogy messze szélessze

A mord éj fekete homályát! -

Felkél a rózsákból, s illatozva

Emeli zefir nektárral tőlt szárnyait,

Harmatos csókokkal játszadozva

Csipegeti fel még alvó kis társait.

Már susog a fáknak tetején kerengvén,

Majd piperés rétünknek kebelibe lengvén.

Szárnyra kél a víznél

A több zefirek nyájas kisded rajja,

A nedves vőlgy kedves

Szaggal tőlt liliomit nyalja.

Rajta, kis szellőcskék! szedegessetek

Violaszagot szárnyatok bársonyára,

Míg Chlóém fel nem kél, siessetek

Vele pihenő mellyére s szácskájára.

Míg aluszik, játszodjatok édesemmel,

Majd ereit csiklandozzátok - fel;

Akkor súgjátok meg,

Hogy hajnal előtt Dafnis már pihegett,

Sóhajtván szép nevét

Itt e kis patak ere megett!