Dal [4]

Szabad legyen még ezt dúdolni halkan,

Csöndes panaszt, zúgó világviharban,

A Tisza partján nézni mély vizekre

És a vizekre hajló fellegekre.

Mint monitor mellett az árva bárka,

Olyan magányos szívem szomorúsága.

A bárka zöld volt, mint a jó reménység,

Most szürke, mint a vénség és a kétség!

Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,

Valami kászolódik e tavaszban,

Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,

Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!