DAL A BOLDOGSÁGRÓL

Üzen a szomoruság,

Valómnak ez az ódon haditársa:

Gondoljatok mindig másra,

Ti, gyanitók,

Boldogság-gyanitók.

Másokra lesett

Éhes, irigy órák

Vetették ki a boldogság adóját

Szegény ártatlanokra,

Boldogtalan ártatlanokra.

Jó, mert süt a Nap,

Felhőzik a felhő

S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő

A Holnap.

A Mánál mindig különb Holnap.

Jó, hogy jó a Jó

S van íze a szomoruságnak.

Ám a boldogság mindig másnak

Rettenetese, gyanu-vád,

Gyanú, vád.