DAL A HAZUGSÁG-HÁZRÓL

Bécs felől sodrott, ősz Duna-habok

Titkukat s hozott parancsukat zúgják:

Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya,

Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság.

Száz zsandárunk és katonánk vigyáz

Minden vásárolt, zsoldos úri bőrre:

Paprika Jancsik, Pintye Gligorok,

Forverc, előre.

Bánatok, kínok, mint vad keselyűk,

Falánkoznak a milliók szivébül

S mulasztott étek, öröm és gyerek

Helyén a Burg szuronyhalma épül.

Megfojtódik Európa közepén

Egy szép népség, már álomban is pőre,

De élnek a kufárok s vett urak,

Forverc, előre.

És nézd, világ, e rongy komédiát,

Hol csüggedt nézők a legnemesebbek,

Hol eladnak sok munkás-milliót

Cudar, eladó, úri keveseknek,

Ahol az Élet ellen összefog

Cézári gőgös s magyar úri dőre,

Ahol régi dal már a becsület,

Forverc, előre.

De egyszer majd meging a Palota,

Fölindulóbban, minél jobban késik

S meghallhatja a közönyös világ

Halottaknak hitt lelkek ébredésit,

A Hazugság-ház kap új lobogót

Majd a Dunára lenéző tetőre

S addig, urak, tűzre az olajat,

Forverc, előre.