DAL ÉS ÖT FORINT

Csak öt forintot kértem: megtagadtad.

Te egy dalt kértél. Ime itt adom!

Pedig hogy öt forint egy dalt megérjen,

Már ezt - bocsáss meg - tisztán tagadom.

Öt rossz forint a bank rongy-szűleménye,

Szél fúja el, már amint születik;

De lám, ha a dalt egyszer könyvbe nyomták,

Ott megmarad örök itéletig.

Öt rossz forint egy éji múlató kört

Alig idéz a „Komló”-ban elő:

A dalkör egy acél pánt, melyen izzadt

Kohó tüzében - pőröly és ülő.

Öt rossz forintért kapsz olcsó szerelmet;

Dalban csak úgy dől szerelem, forint,

Mert a dalban - s pedig minél silányabb -

Marokkal a gyémánt, arany, rubint.

S te mégsem adnál öt szegény forintot?...

Majd adnak ott fenn hát az angyalok!

Siromra állíts szobrot - öt forintig,

Ha majd a dallásban - megszakadok.