DAL FOGYTÁN

Függ már szögén a hárfa; -

Kapcsos könyvem bezárva

Mint egy koporsó.

Ujjam nehéz a húron,

A verset únva írom:

Ez tán utolsó.

Mi haszna is, mi haszna

Kél egyhangú panaszra

Belőlem a dal?

Még majd szememre lobban:

„Közöld, ha ily bajod van,

Az orvosoddal!...”