Dal, prózában

A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves?

Gyere ki a szőllőbe - virágos fákkal habzik a hegy

Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy

A rög szinte él, a nap szinte nedves -

Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát;

Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!

Érzed hogy árad a szél mint egy tavaszi nagy folyó

jó, jó, meleg, párnás, sűrű - Gyerünk a napon át!

Nézd eleven mappa a táj a napba, minden útja tiszta rajz!

Még föl nem vette a nyári zöldet, csiraváró meztelen.

Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott hangszeren?

Zsong, zsong, zsong, zsong - mézillat, érzed? pille száll és méhe rajz.

Létrán egy bácsi hernyózza a fát mint naptárakban régi kép

A hónapok előtt, olyan - mellette gyerek és kutya vig.

Karókat a földön suhancok sorban guggolva hegyezik.

Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét -

Jó, jó, jó így szétnézni szabadon! így ülni a napban a tanya előtt

ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett

s a várost, s a széles utcán mászni az apró embereket,

s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt -

Ó, borok anyja, drága hegy, mámor anyja, munka!

Zuhanj csak, jövendő szüret tüzeivel nedves

nap zuhanya, boldog előleg! felejteni, kedves,

e kábulásban, milyen ősz leshet a tavaszunkra!