Dalforrás

Ha a zöld gyep hullámira terűlök

S eltölt körűlem mindent napsugár,

S mig elkábúlok fényétől, melegje

Mint új élet forrása végigjár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik,

Vagy a nap fényének hol kezdete,

Csak azt tudom, hogy olyan édes élni

Keblünknek ott, hol minden él vele.

Nem is tudom az életnek zsongását

Hallottam-é, vagy szűmben dal terem,

Arany felhőnek árnya szállt-e végig,

Vagy életöröm, ittas érzelem?

Ha dombtetőről nézek ifju hajnalt,

S virágkelyhekből száll az illatár,

Mint áldozat, ragyog a játszi harmat,

S üdvözletet danol a kis madár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik,

Avagy hol van a hajnal kezdete,

Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni

Szivünknek, hol minden szeret vele.

Nem is tudom, a kis madárnak dalját

Hallottam-é vagy szűmben dal terem,

Virág illatja-é ez édes mámor

Avagy te vagy ifjúi szerelem?

Ha elhangzott a munkás nap zajgása

S halkan felkél a halvány holdsugár,

Mig a halál s titoknak őrtündére

Csillag leplével mint kisértet jár:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik,

Hol kezdődik a csendes éjszaka;

Csak azt tudom, hogy kétség s nyúgalom közt

Kell mindkettőnek hullámoznia.

Nem is tudom, a csillag ragyogását

Csodálom-é vagy szűmben dal terem,

Kisértetes denevér surran-é ott

Az éjen által vagy bús szellemem?

Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak,

Fagyos szél sír madárdalok helyett,

Pereg a zúz, repülnek a vadlúdak

Bucsúzva ködlepett rónák felett:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik,

Hol kezdődik a halvány ősz köde,

Csak azt tudom, hogy olyan édes halni

Keblünknek, hol minden meghal vele.

Nem is tudom, hervadt virágszál-e ott,

Avagy lelkemben őszi dal terem,

Darvak repülnek-é a szürke égen,

Vagy messze sejtésű képzeletem?

Ha megriad a vészek trombitája

És összefutnak barna fellegek,

Mint harcosok, a villámok cikáznak,

Ordít a szikla, az erdő recseg:

Nem is tudom már, lelkem hol végződik,

Hol kezdődik a vészek fellege,

Csak azt tudom, hogy dúlni és enyészni

Szeretne e haragvó szív vele.

Nem is tudom, a felhő villámlott-e,

Avagy lelkemben honfi dal terem,

De azt tudom, hogy itt cserek dűlnek csak,

És ez, és ez, hajh, nem elég nekem.