Dalok, csatárok...

Dalok, csatárok, lángoló dalok:

maradjatok itt és beszéljetek,

ha meghalok!

Tibennetek él lelkem jobb fele:

ó, gyújtsatok a lomha éjjelen

tüzet vele!

Míg sírba térek a föld rabjaként,

égessetek el s keltsetek reám

bús máglyafényt!

Kiáltsátok, hogy éltem egykoron,

és verjetek hatalmas riadót

a síromon!

Mondjátok, hogy tűz, villámtűz valék,

testvérem volt a nap, arám a fény,

anyám az ég!

Beszéljetek, hogy jártam e tekén,

s milyen dacos haraggal roskadék

a földbe én.

Dalok, csatárok, lángoló dalok:

ragyogjátok be meghült homlokom,

ha meghalok!