Dalok vége

Dalolni, dalolni!

Lobogó vágy éget;

Dalok büszke szárnyán

Mámorosan szállni

Át a mindenséget.

Dalolni, dalolni!

Hatalmas vágy ragad,

Álmok országában

Révedezve járni

Tündéri tájakat!

Dalolni, dalolni!

S szíved későn érzi,

Hogy a lobogásban,

Az álomlátásban,

Elfelejtett - élni!