Dalok

Az én szomorgó ifju lelkem

a szenvedés letörte már,

elhalt a kedvem, életórám

éjfélre jár.

Estenden elcsüggedve fekszem,

reggel sötéten öltözök,

nappal kietlen hánykolódom

a nép között.

Teszek-veszek lomhán merengve,

míg mellem a harctól piheg,

de este sokszor felsohajtok:

minek, minek?