Dalok

Ki álmomban megjelensz, és

Fölriasztasz nyughelyemről,

Hogy rohanva meneküljek

Szépségednek képzetétől, -

S kiérjek bár a világból,

Képedet én ott is látom,

E kegyetlen üldözésért

Lesz-é megjutalmazásom?

Szemed fénye gonoszabb, mint

A temető bolygó fénye,

Legalább hátul kísért ez,

S van menekvés még előle.

Forduljak bár jobbra, balra,

Szép szemed előttem látom: -

E szándékos kínozásért

Mi jutalmam lesz, virágom?

Ki nappalom rövidíted,

Mintha időmet rabolnád;

Végtelen hosszúra nyujtod -

Virrasztásim éjszakáját.

Nálad mulat tán a hajnal,

Néha oly hiába várom, -

E mondhatlan szenvedésért

Lesz-é jutalmam, virágom?...

Szerelemnek olthatatlan

Lobogó vad lángja,

Vakmerő vágy vészbeomló

Gyors Niagarája...

Titkon égő indulatnak

Féke, szép szemérem,

Keserédes szenvedésem

Rózsa-tövis koronái,

Hagyjatok el engem!...

Szerelemnek olthatatlan

Lobogó vad lángja,

Aranyat festő az égnek

Sötét borújára.

Vakmerő vágy, gyöngybúvárom

A veszélyek örvényében,

Keserédes szenvedésem

Rózsa-tövis koronái,

Ne hagyjatok engem!...

Hova fér e tenger érzés

Egy ember-kebelben?

Tenger! - még ez mi parányi!

Csak egy csöppnek érzem,

Mi vagy hát te szerelemnek

Érzelemvilága!

Te vagy-é a levegő-ég,

Melynek nincs határa.

Körülvevő és fenntartó

Az egész világot, -

Melyet még a költő és bölcs

Ki nem magyarázott?!...