Dámonhoz.

Jól értem Dámon! szavadat,

hogy többet higgyek, azt kivánod.

De én azt mondom, ha nem bánod:

hogy ösmerem bal czélodat.

Nem ugy kedvellsz te engemet,

hogy hitvesednek választhatnál,

sőt tán örökre útálhatnál,

ha tölteném vad kedvedet.

Nagy ágzatodra esküszöl,

hogy véghetetlen lesz hűséged.

És engem’ szinte nemzetséged

int, hogy nekem cselt fürtözöl.

Ajánlod minden kincsedet,

ha lángjaimra szert tehetnél.

De tán könnyebben megvehetnél,

ha nem tudnám sok érczedet.

Szegénynek szültek engemet

‘s a’ jó erkölcshöz holtig hivek

‘s igy csak szegény, de tiszta szivek

reménylhetik szerelmemet.