Dante a „Croce del Corvo”-ban

Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól

rongyokban állt meg a hideg kövön,

ahol magasba szökkent a kolostor,

s hideg falak közt nyílt hideg öröm.

Riadva látta szörnyű lángban égni

a fráter a költő tüzes szemét,

amelybe vészesen forgott az égi

tűzrózsafény és a pokolszemét.

Hozzája lépett s kérdé: „Mit keressz te?”

És Dante lelke elszállt messze, messze,

lelkét a poklok lángcsodái tépték.

Majd rátekintett a komor ivekre,

a víg paparcra s tompán megremegve

elfáradottan, sírva nyögte: „Békét!”