Dáridóban

Van-e még a hegedűben?

Húzd cigány,

Azt a csárdást, hadd pördüljön

Az a lány.

Van-e még gazdánknak ilyen

Ó bora?

Hadd igyuk meg, ne maradjon

Holnapra.

Eljöhetne török, tatár

Vagy orosz,

Rác, oláh, szerb és kitudja

Milyen rossz,

Annak állna házi gazdánk

Jó bora,

S abban másnak csak ne ázzék

A foga.

Húzd cigány, húzd, hadd ne higyjék,

Hogy busúl

A magyar, hogy házában nem

Ő az úr.

Hadd ne leljen abban senki

Örömöt,

Hogy szivünk már bánatában

Megtörött.

Fel-le fordúl a szerencse

Kereke,

Aki mit nyert, hogy ha bírja,

Hadd vigye.

Azt a csárdást! a magáét

Hadd vigye

A legény is, de csak úgy, ha

Bír vele,

S úgy bír csak, ha a lány szívből

Vele jár,

Máskép együtt törni, rakni

Mit használ.

Szomorú a magyar nóta

Eleje,

Sírva indúl a magyar is

El vele.

Ám de aztán viggá válik

A sora,

Hogy kedvvel néz Isten is le

Rá maga.

Három a tánc! hogy volt hogy! most

Szaporán

A legvígabb hátra vagyon

Még talán.

Vadkéjén ha megdöbben az

Idegen,

Megdöbbent már máskor is, fel

Sem veszem.

Peng a sarkantyú kipördűl,

A bajusz.

Hozzá minden lánynak ajka

Odahúz.

Igy mutatja ifjú és lány

Hogy magyar,

S mássá lenni nem is tud, nem

Is akar.