DÁVID BARÁTOMHOZ Gróf idősb Rádai Gedeon emlékezete, 1792

Méltán könyvezi Rádait

Músád; tudja, ki volt, tudja sok érdemit,

Ah, Dávid, mikoron talál

Nyelvünk illyen igaz, hív szemes Őrizőt?

Mert csak mink egyedűl vagyunk,

Kiknek szűntelenűl zenghetik ajkaik;

Óvd szép kincsedet; oh Haza!

Amíg az kezeid közt vagyon; élsz te is.

Él, amit kihozott vitéz

Európába ezer nagy veszedelmeken,

Szűkűlt Honnya határiból

Eldődink koszorús fegyvere, fény neved.

Eldőlnek hamar, és igen

Lassan nőnek az ő láttatos oszlopi!

Ah, Dávid! mikoron talál

Kíncsünk illyen igaz, hív, szemes Őrizőt?