December [4]

By Jenő Dsida

Fenyőszag szállott. És esett a hó, lágy

De mondom, menni kellett, menni föl,

a hegyre és sietni. Néha félve

néztem a gond havas felhőiből:

Ő állt. Arcára folyt az alkony vére.

Integetett utánam messziről

s a nagy hidegtől könny esett kezére.