Dedikáció [2]

Késő szüret, de sors és ember

Amit szőlőmben meghagyott,

Annál becsesebb és érettebb

S belőle bárkinek adok.

Ez az én vérem: gyönyör és gyász

Bora, bíbora benne ég,

Fájó tavasz, szomorú szép nyár

Emléke ott zsong benne még.