Délután

Tágas és derűs délután volt.

Beültem a kioszkba, a tó mellett,

a sugáreső suhogva verte a vizet

s vakítóra mosta a hószínű hattyút.

Málnafröccsöt ittam karcsú

pohárból, – semmim sem fájt,

szerelmes is voltam, – jólesett.

Aztán harangoztam, csilingeltem

az ezüstkanállal: odajött

a főúr, neki is jókedve volt,

a szeméből láttam, hogy szeret engem.

Lássa, mondtam neki, ha most

költő volnék, verset írnék,

arról a fehér hattyúról egész

biztosan azt írnám, hogy olyan

mint egy álom a költő szívében.

Megkérdeztem: ha megnyerné

a kórház-sorsjáték főnyereményét,

mihez kezdene? Ő kacagott

és nedves lett dióbarna szeme.

Lám, lám, mondtam,

apró örömek közt botorkálunk a sírig.