DERŰT DALOLNÉK...

Derűt dalolnék, édesem, tenéked,

Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,

És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,

A fák közt még kis, zöld napokat rezget,

Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,

Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,

Opál szinekkel lengve még az árnyon,

Amely a lankadt lombokat belepte...