DÉVAI BÁLINTNAK

Kívánom hívataljának

Ízes gyümölcsét vegye

És ne a búnak bánatnak

Keserű tejét egye.

Zafir kövek ragyogjanak

Maga s párja karjain,

Piros rózsák fakadjanak

Lábok minden nyomain.

Ha megérdemlette azt az aranyalmát

Venus, melynek Párizs élvezte jutalmát,

Midőn egy időben az Ida hegyében

Három istenasszony együtt űlésében

Junó gazdagsággal Párizst megbíztatta

Egy aranyalmáért, de el nem kaphatta.

Minerva tudományt ígért s bölcsességet,

De ezzel sem ére szándékában véget.

Vénusnak végtére az volt ígéreti,

Hogy a legszebb leányt ölébe ülteti.

Kap rajta az ifju úgy is heves vére

Tüzesen gerjedvén egy szűz szerelmére.

Azt az aranyalmát hozzá gördítette,

Így a szép Helénát feleségül vette.

Mennyivel illőbb hát, hogy koszorút fonjunk,

Melyet örömök közt homlokára vonjunk

Az Árpádi Reff. Ecclésia rectorának

Tiszt. Tud. Dévai Bálint úrnak.