DIÓSGYŐRI DALOK.

A pisztrángos Szinyva partján

Lakik egy szép szőke kis lyány;

Pisztrángot mind oda adnám,

Hogyha őt elhalászhatnám!

De kisiklik, tova lebben,

Pisztrángnál is sebesebben:

Pettyes pisztráng, pettyes kendő!

Csak szomorít mind a kettő.

Eltévedt egy tehénke

Az erdőben, szegényke,

Keresi is szaporán

A hámorból egy leány.

Csingi, lingi, lánga...

Én is hát utána.

A tehénke kolompja,

Erre, erre, azt mondja;

Arra megyünk mind ketten,

Találkozunk véletlen.

Csingi, lingi, lánga...

Beh kedves egy lyányka!

Megkerűlt a tehénke,

Nagy későre szegényke;

De szivünkbe’ hirtelen

Felgyuladt a szerelem.

Csingi, lingi, lánga...

S el sem alszik lángja!

Tilt a nénéd tőlem;

Mi lesz már belőlem?

Ami voltam azelőtt,

A te régi szeretőd!

Másnak akar adni;

El tudnál-e hagyni?

Hamis esküt te nem téssz,

Enyém vagy és enyém léssz.

Néném asszony, hallja,

Dolgunk’ ne zavarja!

Kiket ég egymásnak szánt,

Nem félik a boszorkányt.