„Dícsértessék...”

A hegyről jöttem lefele.

Valami komor áhítat

Ragyoghatott az arcomon:

Nagy fény és nagy homály, keverve.

Mint napsütötte havason

A fellegeknek árnya.

És szembe jött egy kisgyerek.

És felnézett reám.

Kicsi lélek gyolcsba, mezítláb.

Valamit észrevehetett,

S mintha látná pap-bácsiját,

Kalapot emelt: „Dícsértessék”...

E percben papnak éreztem magam,

Isten papjának, úgy mint senki más

És ősi joggal válaszoltam

A kisgyereknek; Amen, mindörökké!