Dicsőség [2]

Úgy integet: kevélyen és ragyogva,

A ballagó és bízó vándorokra.

Megyünk, mert int a pálma, a magasság

És visz, röpít a boldog fiatalság.

Oly szép a cél és oly dicső elérni,

Örök mámorban csak érette élni.

Tövis ha tép és gáncs ha ér, potomság,

Ott a dicsőség koszorúit osztják!

Én már csalódva és csüggedve állok,

Az út felében vár a néma árok.

Ti menjetek tovább, fiatalok!

Utolsó dalban nektek dalolok:

Előre mindig és magasba egyre!

Üdvözletem vigyétek a szent hegyre!