Dicsőség Adynak

Fekete-zöld babérfák terhe

Hatodik éve hull sírodra

s nem némúltál el, Ady Endre,

De zendülsz távol századokba!

Illés-szekéren szállsz fölöttünk

Montblanc-tetőnél magasabban,

Magányosan s ez árva földrül

Himnusz, sírás, utadra harsan.

Most téged illet a dicséret,

Ki értünk vívódtál, daloltál

S akartad, hogy a magyar élet

Éljen s érette sírba rogytál.

Mit adjunk, éneket, virágot,

Babért, méltót dicséretedre?

Elmúlnak országok, világok

S te élsz, te győzöl, Ady Endre!