Dicsvágyónak

Dicsvágy emészt? áhitja lelked

A koszorút, a hírnevet?...

Tisztább gyönyör szeretve lenni:

Légy rajta, hogy szeressenek.

Mit ér fejednek a borostyán,

Ha már kihullt, vagy ősz hajad?

Mi haszna, hogyha emlegetnek,

Ha már pihensz a föld alatt.

Szerető szívek hő verése

Hideg dicsőséggel fölér;

És illatosb a szeretetnek

Virága mint minden babér.

Ne hidd, hogy hatalom, dicsőség,

Fény, pompa boldogítanak.

A tenger el nem oltja szomjad’,

Hanem a tiszta, kis patak.

Szegény vagy, bármikép csodálnak,

Ha senki, senki sem szeret.

Azért ne hideg érczbe, kőbe:

Szivekbe írd be képedet.

Óh, ne mulasszad el szeretni,

A míg van kedves embered;

Mert elmulik az élet és a

Sirban szeretni nem lehet.