DINNYESZELET

Ezüsttálon egy szelet sárga

dinnye fekszik egy nő előtt;

a magvas dinnyebél husának

mályvaszinén a gyenge őszi

napfény betegen ömlik el.

A nő a dinnyeszelethez nyúl,

lakkfényű körmére vigyázva;

kis kagylóbul cukorport hint rá

s a szája jóizűen rándul.

Vékonypengéjü éles kését

a dinnye mély belébe vágja,

s a csemegét nyelvére ejti

a csillogó villa hegyével.

Nyeldeklője alatt a vajszín

fiatal bőr hullámba szökken,

mandolavágású szemén

az élvezet langy könnye bágyad.

És egyre fogy a dinnyebél, -

s a kikapart zöld héj-szelet

úgy leng-inog az ezüsttálon,

mint a kerek nagy tengeren

egy árva, gyenge, karcsú csónak,

amelyből egy hajótöröttet

a mély vízár magába rántott...