Dionysos borából

A szőlőhegynek ormát

Újhold sarlója vágja

S a fanyarzöld borostyán

Bús homlokomra kúszik...

Távol kékes ködéből

Vonatok integetnek

Mámorpiros szemekkel,

Óbor dalol szívemben

És új igékre várok.

Nunc est bibendum! Itt van

Az ihlet drága perce,

A röppenő, örök perc.

Napoleont ilyenkor

Csókolja homlokán a

Nikészárnyú szerencse,

Goethét a múzsa és lány,

Ilyenkor forr a vér és

Fogan az áldott csíra,

A jövendő. A kalmár

Aranya most gurul és

Én most kezdek dalolni!