DIVINA COMOEDIA

Uram! Szinházad rég felépitéd,

Immár látott az sok, sok ezred évet,

De darabod nem újult semmiképp,

A neve egy, a célja egy: az élet.

Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!

A díszlet régi, színtelen, kopott,

A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,

A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,

Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,

Tűrjük, hogy kifütyölnek bennünket,

Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,

De már a játék elég volt... elég...

A szívnek egyszer meg kell nyílnia:

Darabod hitvány, nem hozzád méltó,

Lelket mészárló, rossz comoedia!...