DOBOS PAVILON-KESERGŐ

Van sok dobos közvitéz,

Van sok dobos torta,

De nagyerdei Dobos

Nincs minden bokorba,

Ajjajjajjaj, brühühü,

Sorsom de mogorva,

Dobosból már személyem

Ki vagyon kotorva.

Sírok, szemem már lobos

A sok égő könnytül,

Kis pavilon, szép dobos,

Sírva válok öntül,

Hol fogok én ezután

Nyári szezont nyitni

S nyári kiszolgáláshoz

Semmit se konyítni?

Téli étlapjaimra

Sok cikk volt felvéve,

Ami a publikumnak,

Nem ment a belébe,

De nem volt baj, megmaradt,

Jó vendéglős így arat,

Félretettem nyárára,

Kivittem a zöldbe,

S a Dobos étlapjain

Lettek eme avatag

Étkek leközölve.

Lehetett ott étkezni

Fává meredt sajtot,

S kapni pörkölt-alakban

Zamatos hashajtót.

Elvénhedett krémesek,

Dobostorták, rémesek,

Voltak a Dobosban,

Jajjajjajjaj, brühühü,

Régi időm, gyönyörű,

Hová tűntél mostan?

Kidobták a Dobosból

A sok nyári cikkel,

Dühében most bús szivem

Ugrál s olykor dsiggel,

Most már hazavihetem,

Magam búsan ehetem

A pörkölt hashajtót,

S a kőkemény sajtot

Kis baltámmal nehezen

Most magam tagolhatom,

S ezeréves szalámim

S illatos parizerem

Most magam szagolhatom.

Üldögélek egyedül

Az Arany-Bikába,

Annak is a második,

Rondább udvarába,

Könnyzacskót kigombolok,

S zokszavakat mondok,

A Dobosra gondolok,

S emlékére dombolok

Egy új szemétdombot.