Dobozy Mihályhoz

Hidegen fújnak a szelek

Dér szokott járni éjjel

Sárgúlnak a fa levelek

Misu! s hullanak szélyel.

Halni készűl a természet

Érzékenységét veszti

Közönséges az enyészet

Melly pestisét terjeszti.

Misu! tán a természettel

Erántam meg fogsz halni?

Hogy leg kissebb felelettel

Sem kívánsz vígasztalni.

Már most harmadikszor látom

A fényes hóldat tele

S elmém fájdalma barátom

Annyiszor újúlt vele

Tudod akkor mit fogadál

Írni fogsz nem sokára

Mikor váló csókot adál

Kis-Szántón utóljára.

S halgatsz azólta szünetlen

S nem tudod mit ígértél

Sok levelem sikeretlen

Bár reá magad kértél.