Ódon ballada

A kocsma pállott, kék ködében

Lócán ül Villon és dalol,

Veszett láng villog a szemében

S visszás hang kél a húr alól:

„Múlandó minden e vidéken,

Elrothad mind, ki szép, ki jó.

Szeme agát volt, haja ében,

Most alszik az Úr békéjében,

Fehér sír fekete éjében.

De hol van a tavalyi hó?”

Asztalnak dől a sok borissza,

Az egyik horkol ágy alatt,

Villon a hegy levét kiissza,

Az óra jár, a pillanat szalad.

„Voltam nemes, gavallér, tiszta,

Nem látott éj, se dáridó,

De jaj, az marja, aki birja,

Oda a jószág, nem tér vissza,

Folt hátán folt a mente, csizma.

De hol van a tavalyi hó?...

A varjú várja már a koncot

És áll a szégyen fája már.

Oda a csókok, oda a hordók:

Mors Imperator csókja vár.

Voltam gyerek, szomorú, boldog,

Volt kikelet és annyi jó.

Roptam a táncot, a bolondot,

Csókoltam Bertát meg Izoldot,

Most várnak a vörös koboldok,

De hol van a -

De hol van a tavalyi hó?”