Don Juan a másvilágon

Beh futó az ember-élet!

Beh sietve jött halálom!

Még a régi lánggal égek,

S szerelemre, csókra vágyom.

Nélkülem fog nyílni, telni

Kert virága, föld leánya;

S óh, be kínos elviselni,

Nélkülem lesz hervadása!

Piczi szájak, piros ajkak

Hű szerelmet esküdöznek:

Csókot vesznek, csókot adnak;

Óh, de én már soha többet!

Jobban éget a pokolnál,

Hogy e szív már nem szerethet!

Hogy nem volt több két karomnál,

S szép szemektől válni kellett.

Pokol lángja tán kiéghet;

Soha az én szomjuságom.

Beh futó az ember-élet,

Beh sietve jött halálom!