Doping

Ha szólok, zengés lesz a hangból,

mely váratlan-messzire hallik;

ha lépek, léptem szökelés:

hirtelen elvisz társaimtól;

ha kezem nyujtom, csupa fájó,

titkolt, csodás sebekhez érek;

s ha csókolok, ha csókolok,

csókom holtig-nyűgöző bélyeg.

Melyik isten dópingol engem,

hogy csodája legyek magamnak

és ennen mozdulataimtól

mintegy idegentől riadjak?

Mint a kávéval megitatott

paripa, térdeim zsibognak:

ki vagyok én? s hová jutok?

úgy vágtatok, mint a halottak.

Óh élet nyüge, végy körül!

ne hagyjatok, drága barátok!

mert oly testvértelen mezőbe

hajt előre az ittas átok!

s ha, mint túlhúzott óra, szívem

a cél előtt pattanva öl meg,

gúnyol majd az üres gyep: mint ki

egy nagy nász-ágyon maga hal meg.