Dorkához.

Ah! hasztalan már minden erőltetés

Dorkám! naponkint alkonyodik tüzem.

Kinlódva hívom vissza Cziprist

’s meg nem akar könyörülni rajtam.

Nyájas Cupido hűs nyoszolyám felett

borzadva elszáll, mint mikor a’ tavasz

meglett fenyűkönn átsuhogván

gyenge virági közé ügyekszik.

Hódíts magadnak, még buzog ingered,

frissebb szerelmet. Én ölelésidet

nem győzöm aggott karjaimmal

sok viadalmim utánn fogadni.