...Io sono pittore

Mint mesterek a régi reneszanszban,

Mely még szívem honvágyát kelti egyre,

Én is Madonnát festettem magamban,

Hogy ballagtam a bús parnaszi hegyre.

Ruhája égkék, tengerzöld szemében

Ifjú szűzesség boldogsága csillan.

Előtte gyakran meghajolt a térdem,

A hegyen is ott láttam a magosban.

Csalódtam, ó de mért erről beszélni?

Múlt verseim e bánatról dalolnak.

A kép az kész, de hol van ő, az égi?

Az álmaim egy balga álma voltak.

Most képem bal sarkába sírva festek

Koldús barátot, aki hitevesztett.