DR. SIKOS CSÁNDOR ÚJABB VERSEIBŐL

Nem vagyok én sakter,

Ámbár mindig metszek,

S mint metsző-karakter

Mindenkinek tetszek,

Vadászom és sportolok,

Biciklimmel port tolok,

Ámde mindez sifli

Ahhoz, hogyha egy beteg

Késem alatt nyekereg,

S hajlik, mint a kifli.

Szép hüvelyes vetemény

A kolbász s a borsó,

De mégis a legkülönb

Köztük a koporsó,

Erről jut az eszembe,

Volt múltkor a kezembe

Egy oly beteg lába,

Aki azzal mindenképp

Azt mondta, hogy belelép

Direkt a halálba.

No de én kieszeltem,

Hogy oda ne lépjen,

Mindkét lábát leszeltem -

S így lekopván a lába,

Nem léphetett halálba,

Élve maradt szépen,

Ha nem is túl épen. -

Most is megyek, sietek,

Bicikli-halálban,

Mert az ó-év nagy beteg

S hivat holtraváltan,

Meghallotta ugyanis,

Mily nagy a tudásom,

S reméli, hogy élvemarad,

Ha megoperálom.

Mert nem vagyok én sakter

Ámbár mindig metszek,

S mint metsző-karakter,

Mindenkinek tetszek,

Vadászom és sportolok,

Biciklimmel port tolok,

Ámde mindez sifli

Ahhoz, hogyha egy beteg

Késem alatt nyekereg,

S hajlik, mint a kifli.