Dúdolgatok

Vándorlegény a téli ködben,

- Mert köd előttem, köd mögöttem -

Az ország útján baktatok tova,

Az Isten tudja meddig és hova?

Az Isten, az még nem hagyott el,

Hitem egészen nem fogyott el,

De jaj, reménység nincs már rég velem

S kifosztott még a régi szerelem.

Dúdolgatok, de csak magamnak

S nótáim, mint pápista varjak

Szállanak élet és halál felett,

Fekete varjak, szürke fellegek.

Vándorlegény a téli ködben,

Sok csárda alszik már mögöttem,

Egy útonálló majd csak rámtalál,

Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!