Dugonics

A jó öreg nyájas tekintetével

Ma nyugtalan néz el Szőreg felett,

Örök magyar virrasztó, józan, éber,

Ma fázva látja e magyar telet!

Szívéhez még erősebb illetéssel

Szorítja most Etelkát Dugonics,

Ez az a könyv, melytől ujjongva éledt

A tetszhalott magyarság akkor is!

Ébredj magyar: e néma érc dalolja,

Mozdulj, te föld, mert a magyar bokorra

Fészket ma vércse, ölyv és kánya rak.

Ha nem volt jó az ágyú és a puska,

A honi nyelv zenéje égbe zúgja,

Hogy szent jogunk van itt a nap alatt!