Dugonics oszlopánál

Sírodhoz, Dugonics, szent öreg, eljöve

Új kor énekese s tiszteletét teszi

És hogy zöld laurus fonja be hamvadat

Örvend néki egész szive.

Karcsú, bús obeliszk tör föl az égre itt,

Mint nagy lelked, amely túl homokon, poron

És túl parlagon is, új Helikon fele

Szállott, vitte a nemzetet.

Áldott vagy, Dugonics, szent öreg, oszlopod

Oltár lesz, valamíg Hunnia térein

Árpád nemzete él s virtusa megmarad

S lelkét nem lepi durva rög.