Ébredés

Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted

ez a mindennapos föltámadás,

már megtudod, nem él sok-sok szeretted,

ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás,

de mert álmodba mindezt elfeledted,

oly frissen-új ködös a számadás,

hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,

s nézed magad, minthogyha volna más,

üres közönnyel. Még kacagni is mersz,

min sirni szoktál, majd mindent megismersz,

hogy ez tiéd, eldobni nem lehet,

és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat,

magadra öltöd csöndesen a bánat

bilincseit, s viszed a végzetet.