Édességek

Élnem vagy halnom egy,

Amott a kő

Felettem: itt rideg,

S kegyetlen ő!

Lesír az ég keserve

Egy boldogabb tavaszt,

Dicső virágba hozva

Borús könyárja azt!

Keservem árja hozza,

A dalt szüm éjjelén;

E dal, sirom virága,

S ölébe nyugszom én.

Szeretlek! és ezen

Haragszol - óh, ne tedd!

A nap kegyessen ád

Körének életet!

Lepkének irsz le? az vagyok:

Nyaram szemed nekem;

Te mégy, s örök sirokba fúl

Utánad életem.

Urunk, az embereknek életükre

Ezernyi vészt viharba külde bár,

S ez élet oly rövid s borús terére

Csapásinak nehéz seregje száll:

Könyrűle mégis, és malasztja gyújta

Szivünkben két oly égi szent tüzet,

Mely életünkre új édent deríte,

A szép remény ez, és emlékezet!

Győz a borús téren rabokat letiporva a zsarnok!

Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg:

Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent

Téged imádva, ha a lánciban égre talál