Efemeridák

A nevető nap fényes melegében

Tiszavirágok szürkülnek a szélben;

Szőke víz árja szeretőn néz rájok.

Tiszavirágok, hej, tiszavirágok!

Övék a mának édes, röpke násza,

A pillanatnak gyönyörujjongása.

Szeretve hagyják itt e szép világot.

Tiszavirágok, hej, tiszavirágok!

Nekem is szólt a gerlekacagás már,

Tavaszi mámor engem is megszállt már,

De szívem gyáván, bambán félreállott,

Tiszavirágok, hej, tiszavirágok!