Eggy meg vetettnek keserve

Utánnad folynak könnyeim

Te! ki futsz kő szíveddel

Ki epesztő keserveim

Nézed száraz szemeddel.

Sok jó napom el tüntetted

Mellyel magam bíztattam

De néked esküdt szavaim

Soha meg nem bánhattam.

Óh ha kínjaim érzenéd

Mellybe kő szíved ejthet,

Soha el nem felejtenéd

Ki téged nem felejthet.

Kínos sebeim látása

Lelkedbe meg illetne

S jó napjaim el múlása

Tán még vissza térhetne.

Még is szívem mellyet meg vetsz

Kedvesem tiéd marad

De meg lásd a mit most kergetsz

Nem leszen hív madarad.

Ha akarsz bóldog órákat

Mellyeket el vesztettem

Oh felejtsd el a hársfákat

Hol neved fel metszettem.

Felejtsd el a patakokat

A kies réteket is

A hol sétáltunk olly sokat,

Felejts el engemet is.

Élj vígan, kit én szeretek

Bár szerelmem meg veted!

Én tán kínt sem érezhetek

Ha bóldog lessz életed!

De ah még is kedves alak!

Bár hogy el vesztettelek

Te kit meg nem bántottalak

El sem is felejtelek!

Érzeni fogom szívembe

Hogy árván hagyattatom

Míg kínommal egyetembe

El nem takaríttatom.