Égi mezőkön

Nézd, kicsi lány! –:

Mennyi sok apró fehér bárány

ballag az égi mezőkön –

csillagokat legelnek

s mikor hallgató mély éjszakákon

a csend muzsikál,

az ő kolompjuk csilingel fülünkbe.

Nézd, kicsi lány!

Egyszer majd mi is bojtárok leszünk

ott az égi mezőkön.

Nappal a Fényesség csóktüzében égve

táncolunk, ujjongunk boldogságtól-ittasan

a fehér barikákkal –

Meglovagoljuk őket, viháncolunk,

s csókokat hajigálunk egymásnak,

meg az ég ablakán kikönyökölő

huncut kis angyalkáknak.

Este pedig, mikor az Álmosság

végigsimogatja fáradt tagjainkat

és rácsókol szemünkre:

egyszerű, fűszagu akolban fogunk elaludni,

édesen mosolyogva, boldogan,

kezünket belesüppesztve mélyen

egy-egy szendergő jószág selyempuha gyapjába

és úgy suhannak el sorra az éjszakák.

...Alkonyodik.

Mennyi sok fodros-bodros fehér bárány

ballag az égi mezőkön!

Így hazafelé menve,

daloljunk, integessünk nekik, kicsi lány!