ÉGIHÁBORÚ.

Ordít a zivatar mord szele, inganak

Már a rengetegek tölgyei, elborúlt

A mennybolt, lebegő barna homály lepi

A vídám liget ernyeit.

Felleg tornyosodik, s ím szakadozva hull

A villám, repeső tűzbe borítja el

A bércet, zuhogó habbal aládörög

A vészből gyüledett vizár.

Hol lengő zephyrek gyönge fuvalmai

A súdár jegenyék hajladozó fölén

Szállongtak, Boreás bús szele ott dühöng

S mindent összezavarva hágy.

A pásztor szalad a förgeteges hegyek

Csúcsáról, legelő nyájai bőgnek, s a

Sűrű bikkek alá búnak el, a hová

A zordon zivatar nem ér.

Jőjj, Émil, suhogó fenyvem alá, hol egy

Kis kunyhót a barátság raka s őriz: itt

Bátran nézzük az ég omladozó vizét

S a völgyet piciny ablakán.