ÉGŐ SZERELEM.

Honnan származott az égő

Szerelemnek szép virága?

Nyíló szirma úgy piroslik,

Mintha vérbe volna mártva.

Éjjelenként mért sohajtoz

Olyan hosszan, olyan mélyen?

Hisz boldogság és öröm van

Festve csillogó szinében!

Midőn parlagrózsa szívét

Fénysziromnak gyilka érte,

Mely szerelemtől piroslott:

Földre omlott drága vére.

És amint hull és patakzik,

Így kiált a hűtelennek:

‘Igaz voltam, elhajoltál...!

Te megöltél, - én szeretlek!’

S hideg föld a vért elissza,

Benne minden élet elhül...

De a holtat visszaküldi

A mosolygó kikelettül;

Mert bár a szív nem dobog már,

S érzéketlen, föld alatt van,

Amely lángolt benne egykor,

A szent érzés halhatatlan!

Hol kihullt a föld porára

Parlagrózsa forró vére:

Hatalma a szerelemnek

Uj virágot hoza létre.

Ez sohajt oly hosszan... mélyen...

A magános éjszakában:

‘Hű maradtam. hűn szeretlek

Az életben, a halálban!’

S kinek szirma ugy piroslik,

Mintha vérbe volna mártva:

Hulló vérből lett az égő-

Szerelemnek szép virága.