EGY ANYA KESERVE

Alszol csendes árny alatt,

Kisded gyermekem,

S nincs e földnek hajnala,

Mely felkölt nekem.

Téged egy rövid tavasz

Leble ringatott,

Látál csak kies nyarat,

Őszi bájnapot.

Míg a tél elhozhatá

Gyász fuvalmait,

Sír ölében álmodod

Égi álmaid.

Vissza hasztalan sohajt

Dúló bánatom,

Hasztalan kiáltja szóm:

Kelj fel magzatom!

Halmodon hullat szemem

Zápor könnyeket,

S könny és síralom nem ad

Néked életet.

Ah nem ismer oly anya

Mély szívbánatot,

Aki még nem sírata

Megholt magzatot.

Akinek virágait

Sors nem tépte le,

Szép jövendőt, szép reményt

Táplál kebele.

Nékem nincs vigasztalás

E nagy ég alatt,

Messze túl az életen

Egy remény maradt.

Hogy viradni mennybe’ fog,

Mely felkölt nekem,

Üdvezűlet hajnala,

Drága gyermekem!