Egy átok

Míg én zokogva elrobogtam,

ti engemet megátkozátok.

S most a szivemre kő gyanánt hull

egy átok.

Romlott szivem vérével én most

sötétre festem a világot,

és húzva húz vadul felétek

egy átok.

Fulladva és lihegve hordom,

reám kacagnak a leányok,

s átok ragyog égő szemükben -

egy átok.

S sír felé húz e nehéz kő,

mindent örök borúba látok,

él egy leány, és vár reám, mint

egy átok.

Sokszor hörögve ágyra dőlök,

mikor elhagynak a barátok,

s belésüvítem a sötétbe:

Ó átok!