EGY BÜNTETŐTÖRVÉNYSZÉKI TÁRGYALÁS IRATAIBÓL

Azért jöttem, hogy följelentsem

magam, mert nem birom tovább

adni a szendét, ostobát.

Szótlanabb, némább bűne nincsen

enyémnél senkinek, bevallom.

Szeretném, hogyha itt, te vád,

szemtől szemembe mondanád

a bűnt. Mert nem lehet meghalnom.

Én legyek bünének tudója -

mit motyog a reménytelen!

Én csak a bűnöst ismerem,

ki szemét lesüti s kitolja!

Mit vall be? Amit mind tudunk már -

iramló fényt a tengeren,

de bűne íze (rengve lenn)

fogai s ínye között bujkál!

Lépj közelébb s figyelj. A törvény

tudod, betellik szószerint.

A biróság, ha rád tekint,

a tűzön ítél, nem a pörnyén.

Míg eleven bizonyság nincsen,

míg itt nem illan fürge tény,

bár szánlak, fiam, nincs remény,

a bíróság föl kell hogy mentsen.

Óh, nem lehet ilyen kegyetlen

törvény a tűzön, a vizen!

A bűnt, mely elnémit, hiszen

igy ujra el kéne követnem!

Végtelen semmi vár, tudom jól

s nem bocsánat. Ám ennyiben

nem kényszerithet senkisem,

hogy a bűnt elkövessem ujból.

Arcátlan szenvedő! Nem átalsz

rettegni! Kínod örömét.

A tengerfenék gyönyörét.

Süt a nap és te éjszakát vallsz.

A pocsolyákból száll a pára

hajtván gépeid kerekét

s te mozdulatlan, mint a jég,

akarsz megérni a halálra!

Látlak fiam s nem csal a látszat.

Szemedben könnycsepp ég - hazudsz.

Bánod a bűnt - megbánni tudsz,

így jelzel a cinkos világnak.

Ammiatt az ember bánkódik,

mit nem tett, vagy nem tehetett,

de a bűnt nem bánhatja meg,

mert az igazság megbántódik.

Amit kivántok, lehetetlen.

Hisz emlékezni sincs időm,

mikor már tűnődnék merőn,

lökdös az éhség tehetetlen.

Belátom, hogy hitvány e bánat,

a gyengeséghez sincs erőm.

Engedjétek - ez nem öröm -

hogy tanúnak hivjam anyámat.

Im anyját falta föl magzatja

vonítva s mohón e cseléd.

Két kézzel tépte emlejét,

ahogy most önmagát szaggatja.

Nem emlékezik arra persze,

mint vette vérét és tejét

s lógatja fondor fafejét,

hogy elhigyjük, nincs bűnre mersze!

Anyád meghalt tizenhat éve

- ezt meg kell állapitani -

le vannak rágva csontjai

és szülőhúsa meg van éve.

Igaz-e hát, hogy őbelőle

táplálkoztál, te hajdani

élősdi kisded. Majd ami